Kézművességnek nevezzük az emberi erővel és kézi szerszámaival – a természetes eredetű alapanyagokon – végzett formaátalakító tevékenységet, és kézműves-terméknek az így létrehozott termékeket. A termék lehet félkész- vagy késztermék. A meghatározás ugyan emberi erőt említ, ami valójában a hagyományos kézművesség alapja, - de korunkban elfogadható, ha a „gépi erő” használatával kibővítjük a fenti gondolatot, mert pl. a fúrás, esztergályozás, stb. munkaműveleteket a kézművesek ma már főként elektromos energiával hajtott gépekkel végzik. Ugyanakkor ebbe a kibővített meghatározásba beletartozhat tágabb értelemben pl. az egyes agyag-, porcelán-, üveg- és zománc alapanyagú készítmények forgatása, előmelegítése, kiégetése is, – illetve az üveg- és fémmegmunkáláshoz szükséges elektromos kemence használata a hagyományos fa- vagy széntüzelésű kemencék helyett.
A kézművesség a kézműves mesterségek, szakmák, azaz a kézműiparba tartozó tevékenységek gyűjtőneve is.
Az így létrehozott termékek vagy áruk készítőit hagyományosan kézművesnek nevezzük. Újabban a "kézműves" szót e termékek jelzőjeként is használják (pl. kézműves sör).
A kézművesség, vagyis mesterség gyakorlóit a mester, segéd, inas vagy kontár szavakkal jelölték, az utóbbi a termékeit céhes vagy iparengedély nélkül készítette. Némelyik szakmában és újabban a „mester” szót az „iparos” kifejezés váltotta fel. Az iparos elsősorban használati eszközöket, az iparművész pedig főként dísztárgyakat készít.
A magyar nyelv kézművesség szava a helyi hagyományokra épülő, kézi szerszámokkal, egyedi eljárással folytatott háziipari vagy kisipari tevékenységet jelenti.
Történeti okoknál fogva sok hasonló jelentésű, némileg eltérő tartalmú elnevezéssel találkozhatunk, ilyenek:
kismesterség (néprajz), népművészet, kisipar (politika) és iparművészet (foglalkozások osztályozása). (Az iparművészet jelentésben az angol Wikipédia az Arts and crafts címszó alatt tárgyal a témába tartozó jó néhány tevékenységet.)
