A képzelet új tárgyak, érzetek és gondolatok előállítása vagy szimulációja az elmében, az érzékek közvetlen közreműködése nélkül. Stefan Szczelkun úgy jellemzi, hogy az ember elméjében élmények képződnek, amelyek lehetnek múltbeli tapasztalatok újrateremtései, például élénk emlékek elképzelt változásokkal, vagy teljesen kitalált, esetleg fantasztikus jelenetek. A képzelet segít abban, hogy a tudás alkalmazható legyen a problémák megoldása során, és alapvető fontosságú a tapasztalatok integrálásában és a tanulási folyamatban. Az elmélet építésének megközelítését "fegyelmezett képzeletnek" nevezik. A képzelet alapképzése a történetmesélés (narratíva) hallgatása, amelyben a választott szavak pontossága az alapvető tényező a "világok felidézéséhez".A képzelet egyik nézete a megismeréshez kapcsolja, és a képzeletet a mentális működésben használt kognitív folyamatnak tekinti. Néha pszichológiai képalkotással együtt használják. A képzeletbeli gondolkodás - spekulatívan - társulhat a racionális gondolkodással, abból kiindulva, hogy mindkét tevékenység magában foglalhat olyan kognitív folyamatokat, amelyek "alátámasztják a lehetőségekről való gondolkodást".A pszichológiában a "mentális képalkotás" kifejezést használhatjuk arra a folyamatra, amelynek során a tudatban felelevenednek a korábban az érzékszervi észlelés során felidézett tárgyak emlékei. Mivel a kifejezésnek ez a használata ellentétes a hétköznapi nyelvhasználattal, egyes pszichológusok inkább "képzésként" vagy " képalkotásként" írják le ezt a folyamatot, vagy "reproduktív" képzeletként beszélnek róla, szemben a "produktív" vagy "konstruktív" képzelettel. A konstruktív képzeletet tovább osztják az oldalsó prefrontális kéreg (LPFC) által vezérelt akaratlagos képzeletre és az akaratlan képzeletre (LPFC-független), mint például a REM-álom, az álmodozás, a hallucinációk és a spontán belátás. A képzelet önkéntes típusai közé tartozik a módosítók integrálása és a mentális forgatás. Az elképzelt képeket, mind az újszerű, mind a felidézett képeket a "lelki szemeinkkel" látjuk.
A képzelet azonban nem tekinthető kizárólag kognitív tevékenységnek, mivel a testhez és a helyhez is kapcsolódik, különösen, hogy az anyagokkal és az emberekkel való kapcsolatteremtést is magában foglalja, ami kizárja azt az érzést, hogy a képzelet a fejben van elzárva.A képzelőerő történetekben, például mesékben vagy fantáziákban is kifejeződhet. A gyermekek gyakran használnak ilyen elbeszéléseket és színlelt játékot, hogy képzeletüket gyakorolják. Amikor a gyerekek fantáziát fejlesztenek, két szinten játszanak: először szerepjátékot használnak arra, hogy eljátsszák azt, amit a képzeletükkel kidolgoztak, a második szinten pedig ismét eljátsszák a kitalált helyzetet, úgy viselkedve, mintha az, amit kidolgoztak, tényleges valóság lenne.
