Japanese martial arts - online rejtvények

A tiszteleti utótagok a japán nyelvben rendkívül széles körben találhatóak meg, céljuk pedig a beszélők közötti viszony mibenlétének érzékeltetése. Ezek a tiszteleti szuffixumok a személy neve után állnak, mint például: Lucy-szan, ahol is a szan utótagot kötöttük a Lucy névhez. Ezek a tiszteleti utótagok, használatukban többnyire nemtől függetlenek, viszont a kontextusok amelyben használjuk őket merőben eltérőek lehetnek. Előfordul például olyan, ami inkább egyfajta szimpátiát vagy szeretetet fejez ki (ilyen a csan), míg mások tiszteleti jellegűek (mint a kun). Ezek használata általában párhuzamos a japán tiszteleti nyelv egyéb formáival, amilyen például a kejgo.

Használatuk

Annak ellenére, hogy a tiszteleti szuffixumok nem részei az alapvető japán nyelvtannak, létfontosságú részei a japán szociolingvisztikának, és megfelelő használatuk elengedhetetlen a szakszerű, helyes beszédhez. Hibás használatuk esetén, mint például magunkra hivatkozva használni őket, vagy mellőzni a használatukat amikor az szükséges lenne, eredményezheti, hogy a beszélő partner szemében ügyetlennek, esetleg arrogánsnak tűnünk.

Helyzettől függően használhatóak a család-, vagy az utónév után is. Olyan szituációban ahol a teljes név használatos, a tiszteleti utótag mindig ahhoz a névhez kapcsolódik amelyik legkésőbb hangzott el (az angolban például a családnév után állhatna, míg a magyarban az utónév után).

A tiszteleti utótag lényegében akkor használatos amikor beszélgető partnerre, vagy egy független harmadik személyre történik a hivatkozás.