Az indiai klasszikus zene az indiai szubkontinens klasszikus zenéje, India kultúrájának fontos része.
Két fő hagyománya:
a karnátikus zene (wd), amelyet elsősorban a félsziget déli régióban találunk,
a hindusztáni zene (wd), amely az északi, keleti és központi régiókban található meg.
Jellemzői
Legsajátosabb jellemzője az, hogy tisztán melodikus. Ez alatt olyan dallamvonalat kell érteni, ami nem igényel és nem is rejt magában harmóniát. Az indiai melódia olyan hangokból áll, amelyeket csak a folyamatosság köt össze. Az indiai zenében pontos hangok nem léteznek, ezért nincsenek mechanikusan hangolt hangszerek sem. Bizonyos rágákban használnak felemelt hangokat, amelyek magasabbak, mint a diatonikus skála felemelt hangjai és bé-s hangokat, amelyek mélyebbek.
Az indiai zenében nincs abszolút hangmagasság. Ez azért van, mert nem igényli a harmóniai tervezést, következésképp nincs szüksége ilyen állandó mértékre. A dallam rendszerint egy tetrachord körül mozog, gyakran csupán azon belül, kimozdulásainak pedig két meghatározott tengelye van: az alaphang és a negyedik vagy az ötödik fok.
Copyright 2024 puzzlefactory.com Minden jog fenntartva.