Human behavior - online rejtvények
Az emberi test (Corpus humani) makroszkópos és finomabb szerkezeti felépítése az alapja mindazoknak az életműködéseknek, valamint azok életkorral járó változásainak (Az emberi élet szakaszai), amire az ember fizikailag és szellemileg képes. Az ember alakilag és működésileg a törzsfejlődés (phylogenesis) során emelkedett ki a többi emlős faj közül, és agyának fejlettsége, valamint a két lábon járás és a kezek eszközhasználatra alkalmassá válása révén válhatott fejlett közösséget, társadalmat alkotó, a céltudatos munkát létalapjává tévő, történelemben és kultúrában élő, bár a biológiai törvényszerűségeknek alapjaiban alávetett lénnyé. Az emberre jellemző a felegyenesedett, álló testtartás, ami a test felépítésében is megmutatkozó jellegzetességekkel jár
Tájékozódás az emberi testen
Mivel az alábbi szócikkben vázlatosan áttekintésre kerül az emberi test anatómiai felépítése, szükségesnek látszik az emberi test anatómiájának leírásában alkalmazott főbb szabályok áttekintése, mivel a szakmai korrektség szempontjai elengedhetetlenné teszik, (még ha kisebb engedményekkel is), az ehhez a szabályrendszerhez való igazodást.
Az anatómia hivatalos nyelve a latin, (részben görög eredetű szavakkal), minden anatómiailag jól meghatározható alakzatnak, képződménynek (anatómiai „képletnek”), megvan a pontos, nemzetközileg elfogadott nevezéktanban rögzített elnevezése. Ez a nemzetközi kompatibilitáson kívül azért is jelentős, mert sajnos a magyar nyelvben ezekre nincsenek megfelelően pontos kifejezések. Az általánosan elfogadott magyar elnevezéseket, vagy a latin elnevezés megkönnyítésére alkalmas magyarosítást – sokszor párhuzamosan - természetesen használják. Mivel a nemzetközi nevezéktan is időközönként nemzetközi fórumokon megújításra kerül, (bár ezt a gyakorlatot sok tekintélyes szakember is nagyon kritikusan fogadja), ebben a szócikkben a jelenleg érvényben lévő Terminologia Anatomica (1998) elnevezései az alapvetően irányadóak.
Az emberi testen való tájékozódás egyik alapelve, hogy mindig az anatómiai alaphelyzetben lévő emberre vonatkozik, legyen az illető vagy egy adott testrésze bármilyen más helyzetben. Ez az alaphelyzet: nyugalmi álló testhelyzet előre néző tenyerekkel.
A testen való tájékozódásra, a testrészek, képződmények általános és egymáshoz viszonyított helyzetének meghatározására a következőek szolgálnak
Irányok és síkok
(zárójelben, dőlt betűvel a latin megnevezések, a ragozás mellőzésével):
függőleges; (verticalis)
hosszirányú; (longitudinalis)
haránt, vízszintes; (transversalis, horizontalis)
„nyílirányú”, elölről hátra irányuló; (sagittalis) sík
középsík, „szimmetriasík”, (median sagittalis)
fejvégi; (cranialis)
felső; (superior)
farokcsontvégi; (caudalis)
alsó; (inferior)
hátoldali; (dorsalis)
hátsó; (posterior)
hasoldali; (ventralis)
elülső; (anterior)
középsíkhoz közelebbi; (medialis)
középsíktól távolabbi; (lateralis)
mély; (profondus)
felszínes; (superficialis)
valami alatti; (sub-) (hypo-) (előtag)
valami fölötti; (supra-) (hyper-) (előtag)
jobb oldali; (dexter)
bal oldali; (sinister)
testhez közelebbi; végtagokon (proximalis)
testtől távolabbi; végtagokon (distalis)
kéz ill.