A hulladék keletkezése emberi tevékenység eredménye, és mint ilyen a keletkező probléma megoldása vagy legalábbis kezelése szintén csak emberi tevékenység lévén valósítható meg.
A hulladékkal összefüggő tevékenységek rendszerét, beleértve a hulladék keletkezésének megelőzését, mennyiségének és veszélyességének csökkentését, kezelését, ezek tervezését és ellenőrzését, a kezelő berendezések és létesítmények üzemeltetését, bezárását utógondozását, a működés felhagyását követő vizsgálatokat, valamint az ezekhez kapcsolódó szaktanácsadást és oktatást együttesen hulladékgazdálkodásnak nevezzük.
A hulladékgazdálkodás általános elvei
A hulladékgazdálkodás során egy általános hierarchiát érdemes követni, mely első körben a hulladék megelőzésére összpontosít, amit az újrahasználat, az újrahasznosítás, a hasznosítás végül pedig az ártalmatlanítás követ. Fontos kérdésnek számít az is, hogy a hulladék elégetése és az ezzel nyert energia a hulladék hasznosításának számít-e? E kérdés azért fontos, mert így sok esetben olyan anyagok is égetés áldozatává válhatnak, melyek egyébként még nyersanyagként hasznosíthatóak lennének.
A hulladékgazdálkodási célok elérése érdekében a következő alapelveket kell érvényesíteni:
a megelőzés ezen belül az integrált szennyezés megelőzés elve alapján legkisebb mértékűre kell szorítani a képződő hulladék mennyiségét és veszélyességét (veszélyes hulladékok), a környezetterhelés csökkentése érdekében, ez azt is jelenti, hogy úgy kell megoldani ezen problémát, hogy ne okozzon további környezeti kárt.
az elővigyázatosság elve alapján a veszélyes, illetőleg a kockázat valós mértékének ismerete hiányában úgy kell eljárni, mintha azok a lehető legnagyobbak lennének, vagyis a lehető legkedvezőtlenebb esetet kell figyelembe venni.
a gyártói felelősség elve alapján a termék előállítója felelős a termék és a technológia jellemzőinek a hulladékgazdálkodás követelményei szempontjából kedvező megválasztásért, beleértve a felhasznált alapanyagok megválasztását, a termék külső behatásokkal szembeni ellenálló képességét, a termék élettartamát és újrafelhasználhatóságát. A termék előállításából és felhasználásából származó, illetve a termékből keletkező hulladék hasznosításának és ártalmatlanításának megtervezését, valamint a kezelés költségeihez történő hozzájárulást is. Erre vonatkozó szabványok is születtek: életciklusköltség-számítás (Life Cycle Cost, EN ISO 14040-14044) valamint életciklus elemzés (LCA).
