A homlokzat valamely épület utcára, udvarra vagy kertre néző, nyílásokkal áttört és építészetileg többé-kevésbé gazdagon kiképzett fala, tágabb értelemben az ilyen falak (a tetőzettel együtt készült) geometrikus rajza is. A homlokzatok építészeti kialakításának a fő szempontja, hogy lehetőleg hűen tükrözzék vissza az épület belsejét, illetve tolmácsolják annak rendeltetését. Mindez leginkább a főhomlokzatra jellemző — szélességének és magasságának aránya, az emeleteket elválasztó párkányok és a nyílások elrendezése, a falfelület kialakítása, díszítése jellemző az egyes építészeti stílusokra.
Fajtái
Attól függően, hogy hová, mire néz, számos fajtáját különböztetjük meg:
a főhomlokzat kapuja fontosabb utcára vagy térre nyílik; szinte mindig ezen nyílik az épület főbejárata;
a kevésbé fontos utcára, térre néző oldalhomlokzat a főhomlokzatra többnyire merőleges, azzal sarokban összefut;
a hátsó homlokzat a főhomlokzattal átellenben helyezkedik el,
belterületekre nyílhat az udvarhomlokzat, esetleg kerthomlokzat.
A homlokzat megjelenését formáló elemek
falfelületek,
ajtók, ablakok és tartozékaik,
árnyékolók, árnyékoló berendezések,
lépcsők,
erkélyek, teraszok,
mellvédek, korlátok,
tetőidom, tetőhéjalás,
kémények, szellőzők, bevilágítók,
telepített növényzet,
tornyok,
párkányok.
További információk
homlokzat.lap.hu
Szabadbölcsészet: A reneszánsz és a barokk építészete Magyarországon — Homlokzatformák
A 19. SZÁZAD ÉPÍTÉSZETE
Jegyzetek
Források
Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.).
