A legeltetés szorosan kapcsolódik a lelkipásztori gazdasághoz. A Beskidekben a juhokat leggyakrabban a falvakon kívüli legelőkön legeltették, erdei övben - tisztításnak nevezték vagy határaik felett - legelőnek nevezték.
A legeltetés amellett, hogy megakadályozza a közönséges, kozmopolita gyomok és cserjék vegetációjának megőrzését, megőrzi a szerkezetileg sokrétű vegetációt. A legeltetés pozitív és negatív hatásokat is eredményez. Nem korlátozódik csak a vegetáció evésére, hanem az állati öntözőnyílások közelében becsapott, sáros helyek kialakulására, az állatok mozgásának módjára vonatkozó pesszimistákra stb. laktanyák a füvek birkafogókkal való becsapása és a széklettel megtermékenyítés eredményeként idegen növényi közösségeket hoztak létre, úgynevezett a legelőket fertőző domináns alpesi sóska fajokkal. A legeltetés eltörlése a nemzeti parkok területén azonban kedvezőtlen jelenséget okozott, ha a csarnokokat erdőkkel takarják le. Ennek elkerülése érdekében bevezették a Tátra Nemzeti Parkban az egyes terekben a kontrollált juhlegeltetést, úgynevezett
