Headphones - online rejtvények

Fejhallgató - elektroakusztikus jelátalakító, amelyet úgy alakítottak ki, hogy az elektromos jelet hallható hanghullává alakítsa, akárcsak a hangszóró; azonban a felhasználás szempontjából különbözik a hangszórótól: a fülhallgatót külön-külön a hang vételére használják, leggyakrabban az emberi fül közvetlen közelében, sőt a fülcsatornájában is.

A fülhallgató szó meghatározása a következő:

az ún. kézibeszélő, azaz olyan tartó, amelyben a kézibeszélő és a telefon mikrofonja is található;

mobiltelefonok vagy vezeték nélküli vezetékes telefonok esetén - a teljes kamera;

mobiltelefon fülhallgatója, amely általában Bluetooth-on keresztül kommunikál;

sztetoszkóp, egy diagnosztikai eszköz, amelyet az orvostudományban használnak a beteg hallgatására.

Tervezési jellemzők

A használt elektroakusztikus jelátalakító miatt a fejhallgatót a következőkre osztják:

elektromágneses (néha "mágneses" rövidítésű) - ferromágneses anyag (általában acél) membránjával, amelynek mozgását a membrán közvetlen közelében álló álló tekercs mágneses mezőjének változásai gerjesztik;

elektrodinamikai (vagy "dinamikus") - papír vagy műanyag membránnal, amelynek mozgását egy hozzácsatolt kis tekercs indukálja, amely egy állandó állandó mágneses mezőbe helyezkedik, és amely rajta áramló váltakozó áram miatt mozog;

elektrosztatikus - membránnal, amelyet az elektromos mező változásai gerjesztnek;

piezoelektromos ("kristályos") - a piezoelektromos hatás miatt stimulált membránnal.

Kiegyensúlyozott armatúra - egy enyhe acélmaggal, amely szilárdan csatlakozik a membránhoz, az állandó álló mágnesek között helyezkedik el, és egy tekercs körül van tekercselve. A kézibeszélő kialakítása miatt vannak:

körkörös (zárt) fejhallgató, amelyben az egész hangelemet a fülhallgatóval együtt egy kis kamrába helyezik;

fejhallgató (zárt), amelyben az aurikust egy kis kamrába helyezett fejhallgató borítja;

félig nyitott fejhallgató, részben fedezve a fülét;

nyitott fejhallgató, amelyet úgy használnak, hogy a fülét közel hozzák a fülhallgató membránjához úgy, hogy a felsõ rész továbbra is szabadon maradjon;

fülhallgatók, amelyek becsúsznak (részben) a fülcsatornába;

fülbe helyezhető fejhallgatók, amelyekhez a megfelelő hallgatáshoz szükség van a fülcsatorna megfelelő lezárására. A fejhallgatót néha - különösen a fülhallgatónál - rugózó fejpánthoz rögzítik, amely lehetővé teszi, hogy a fején tartsa; néha miniatűr mikrofont csatlakoztatnak a fejpánthoz. A fejhallgatót gyakran párosan használják a bal és a jobb fülre, ami lehetővé teszi a sztereó hallgatást. Katonai alkalmazásokban a fejhallgatót a sisak belsejébe szerelik (fejhallgató).

A sztereó fejhallgató csatornáinak megkülönböztetése érdekében gyártóik különböző konstrukciókat (például a fejhallgató csak az egyik oldalára vezető fő kábelt, azok profilozását) és olyan jelöléseket használnak, mint az L és az R a fülön: balra és jobbra (az angol szavak első betűitől balra és jobbra) ), és néha a készülék működésének megkönnyítése érdekében vakok és látássérültek számára is megfelelő jelöléseket kell tartalmazni a Braille rendszerben (mindkét csatorna), esetleg az egyszerűsített Braille rendszerben, azaz a bal kézibeszélőt meg kell jelölni (mert az L betű csak három függőlegesen elrendezett jelentős pont).