A hazugság valótlanság állítása más(ok) vagy önmagunk félrevezetése céljából. A vallások a hazugságot bűnnek tekintik. Az általános etikai normák szerint is elitélendő a hazugság, hiszen huzamosabb ideig nem tudna fennmaradni az olyan emberi közösség,
amelynek tagjai legalább a mindennapi élet alaphelyzeteiben nem bíznak az egymással folytatott kommunikáció hitelességében.Alexandriai Kelemen ókori keresztény filozófus szerint a hazugság megengedhető, ha felebarátunk hasznára van.
Hazugság az igazság elhallgatása, elferdítése, illetve a valótlanság állítása megtévesztés céljából. A szándékosság fontos tényező, így megkülönböztethető a tévedéstől.
A Pallas nagy lexikonának meghatározása
A hazugság annyi mint tudva, akár szóval, akár csak valami jellel, másnak megtévesztése céljából annak ellenkezőjét mondani, amit igaznak tudunk. A hazug tehát igazat is mondhat, ti. ha az, amit ő nem igaznak tart, véletlenül mégis igaz.
A képmutató is, más érzelmeket mutatván, mint amelyeket tényleg érez, hazudik. Aki másban szándékosan, ha nem is határozott szavak segítségével, de jellel, kétértelműséggel, tartózkodással stb.
