A hangulatjel vagy emotikon (az angol megfelelője, a smiley kiejtése alapján néha: „szmájli”) nyomtatott írásjelek olyan sorozata, amely egy emberi arcot formál, és általában valamilyen érzelmet fejez ki. Tipikus példája a mosolygó fej: :-), :) vagy <3.
1982-ben Scott E. Fahlman, a Carnegie Mellon Egyetem professzora volt az első, aki a kettőspont, a kötőjel és a zárójel segítségével a világon először horizontális vigyorgó fejet írt egy levélben. Először főként komolytalan dolgok jelölésére alkalmazta, ami eleinte csak a számítástechnikához értő személyek körében, majd az egész világon elterjedt.Az interneten a hangulatjelek azért terjedtek el, hogy pótolják a beszélgetés során az arckifejezéseket, gesztusokat, amik nélkül a mondanivaló néha félreérthető. Ezek összefoglaló elnevezése emotikon (emóció + ikon), de ehelyett sokszor a smiley (=mosolygó) angol szót használják.
Többnyire fekvő tartásban ábrázolják az arcot. Ilyen módon az egymás után gépelt jelek kiadhatják a szemet, orrot, szájat. Különböző testrészek hozzáadásával, elhagyásával illetve a felhasznált jelek változtatásával számos változat hozható létre.
Az emotikon vagy hangulatjel nyomtatott írásjelek olyan sorozata, amely egy emberi arcot formál, és általában valamilyen érzelmet fejez ki.
Története
Előzmények
Széles körben elterjedt a hiedelem, hogy a legkorábbi ismert eset, amikor egymás melletti írásjelekkel ábrázoltak arckifejezést, a Lili című film újsághirdetése volt a New York Herald Tribune 1953.
