A bojler olyan szerkezet, amelyet elsősorban vízmelegítésre, illetve a meleg víz tárolására, melegen tartására használnak. Bojlernek nevezzük a háztartási melegvíz-tartályok mellett például a gőzgépek víztartályát is, de utóbbit mégis inkább gőzkazánnak nevezzük. A bojler a fűtőegysége révén bizonyos fűtőteljesítményt vesz fel, másrészt adott mennyiséggel (térfogattal) rendelkezik, melynek segítségével azonnal képes meleg vizet (energiát) szolgáltatni.A hagyományos bojlerek változatos fűtőanyagokat használnak, mint például a földgáz, propán, fűtőolaj, illetve elektromosság. Ma már léteznek újfajta technológiák is, így hőszivattyús vagy napenergiával működő bojlerek.A bojler magyar neve az angol boiler (forraló, vízforraló) szóból ered, amely a latin bullio (forr, buborékol) szóból származik.
Története
A modern bojlerek alapkoncepciója, azaz az elektromos árammal történő vízmelegítés az 1800-as évek elejéről származik, az elektromos vízmelegítő készülékek gyártása azonban csak 1896-ban kezdődött meg.
Az első azonnali vízmelegítésre képes eszközt egy angol feltaláló, Benjamin Waddy Maughan építette meg 1868-ban. A gejzírnek nevezett szerkezet csöveken vezette keresztül a hideg vizet, amelyeket alulról gázégő forrósított fel, a meleg víz pedig ezután a fürdőkádba vagy tálba ömlött. Ez a szerkezet ugyanakkor még nem volt képes a meleg víz tárolására, így nem tekinthető modern értelemben vett bojlernek.
Maughn munkája inspirálta Edwin Ruud norvég gépészmérnököt arra, hogy az első valódi bojlert megtervezze. A szakember automata, tárolótartállyal felszerelt gázfűtésű gépezetét 1889 körül alkotta meg, miután az Egyesül Államokba költözött.
