A házikecske (Capra aegagrus hircus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó vadkecske (Capra aegagrus) egyik alfaja; bár egyes rendszerezők önálló fajnak tekintik Capra hircus név alatt. A házikecske legvalószínűbb őse a bezoárkecske (Capra aegagrus aegagrus).
Az ókori görögök szent állatnak tartották, mivel tőle „tanulták el” a szőlő metszését. Magyarországon a szegényebb néprétegek tartották, ezért a szegényember tehene néven is illetik, de a jobban tejelő szarvasmarhafajták térhódítása előtt gyakran olyan gazdák is tartották, akiknek rideg marhája gulyában volt.
A kecske tágabb értelemben több állatot is jelöl, így a vadkecskét és a bezoárkecskét, a kőszáli kecskéket (több faj összefoglaló neve) és a havasi kecskét (Oreamnos americanus). Szócikkünkben „kecske” alatt a házikecskét értjük. Kecskét Amerikába először a spanyolok vittek a 16. században.
Mára több mint 500 fajtáját tenyésztették ki. Az egyik legrégebben háziasított faj, aminek hasznosítják tejét, húsát, bőrét. 2011-ben több mint 914 millió házikecske élt világszerte az UN Food and Agriculture Organization becslései szerint.
