A hátúszás egy úszási stílus, a vegyesúszás egyik száma (angolul: backstroke vagy back crawl); a négy hivatalos úszásnem egyike; az egyetlen, amelyben az úszó nem a medence fenekét nézi, hanem felfelé, a mennyezetet vagy a szabad eget.A stílus első, nem hivatalos megjelenése 1896-ban, az első újkori olimpián, Athénban esett, amikor Alfred Guttmann az 1200 méteres szabad stílusú számban, háton olimpiai aranyérmet nyert. 1900-ban, a párizsi olimpián már felvették a 200 méteres hátúszást mint versenyszámot. Az évek folyamán Guttmann eredeti stílusát, amely a hanyatt fordulva történő mellúszásra hasonlított, különböző sportolók módosították és tökéletesítették.
Ez az egyetlen stílus, amelyben az arc a menetiránynak háttal helyezkedik el, így az úszó közvetlenül nem látja, merre halad. Helyes végrehajtása esetén a törzs mindkét oldalra, felváltva elcsavarodik, ezért nem helyes azt mondani, hogy hanyattfekvő pozícióban történik.
A hátúszásnál az úszási képességen túl fontos a tájékozódás és az úszó mindenkori testhelyzetének pontos megítélése.
A mozdulatsor leírása
Kartempó
Egy ciklus négy szakaszból áll:
Vízfogás: a kéz kifelé fordított tenyérrel lép be a vízbe, vagyis a kisujj az első, amely a fejhez a lehető legközelebb érinti a víztükröt, a belépési szöget a legjobban kihasználva, éppen akkor merülve be teljesen, amikor a könyök behajlik.
Húzás: ekkor az alkar a lehető legmélyebbre igyekszik süllyedni, végig derékszöget alkotva, amíg a vállak síkjába nem kerül. Ebben a fázisban ringás következik be, vagyis a váll hullámzása, amely a kar vízbe csapását kíséri, mint egy vízfalba fúródó csavar, a gyorsúszáshoz hasonlóan.
Lökés: ez a legfontosabb fázis, amit a lehető leggyorsabban kell végrehajtani.
