Hámszövet
A hámszövet vagy epitélium az állati szervezet négy alapszövetének egyike a kötőszövet, izomszövet és idegszövet mellett. A hámszövet a test és a belső szervek, testüregek, véredények felületein található.
Tudományos elnevezése, az epitélium a görög epi=felső és thélé=mellbimbó szavakból származik; a kifejezést eredetileg az ajak szövetének apró "bimbóira" alkalmazták.
Sejtei szorosan illeszkednek egymáshoz, így a sejtközi (intercelluláris) állományuk igen kevés vagy hiányzik. Valamennyi hámszövet alatt poliszacharidokból, speciális kollagénrostokból és proteoglikánokból álló alaphártya (membrana basalis) van. Az alaphártyához a szomszédos sejtek hemidezmoszómákkal és adhéziós molekulákkal kapcsolódnak, ami jól rögzíti őket. Az alaphártya nemcsak elválasztja a hámot az alatta lévő kötőszövettől, de rostjai össze is fűzik azzal (Bakonyi et al.). A hámszövetekben nincsenek véredények, a tápanyagokat a kötőszövet felől az alaphártyáig futó kapillárisok szállítják; utána diffúzióval jutnak tovább. A sejteket összekapcsoló struktúrák jellemzően nagy számban vannak jelen a hámszövetben.
A többrétegű hámokban a kötőszövetes alap kiemelkedései (a papillák) növelik a hám és a kötőszövet határfelületét, ami nemcsak szorosabb kapcsolódást tesz lehetővé, de a nagyobb felületen több anyag áramolhat át, rajta és több osztódóképes sejt helyezkedhet el. A hámrétegben érzőideg-végződések és idegrostok is vannak. Regenerálódó képessége a többi szöveténél jobb: nemcsak a folyamatosan elpusztuló sejteket pótolja, de a kisebb-nagyobb sérülések kijavítására is képes.
Sejtjeinek alakja szerint megkülönböztetünk laphámot, köbhámot és hengerhámot. A sejtek egy vagy több rétegben helyezkedhetnek el. Valamennyi mirigy hámsejtekből épül fel. A hámsejtek feladatai közé tartozhat a kiválasztás, felszívás, fizikai védelem, transzport vagy érzékelés.
