Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol az egyik legfontosabb ünnepnek számít, november hónap negyedik csütörtökjén, Kanadában pedig október második hétfőjén tartják.
A mai Egyesült Államok területén az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouthhoz érkező, az Újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen.
A telepeseket a wampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát.
A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták.
Országos szinten hivatalosan George Washington hirdetett először hálaadási nemzeti ünnepnapot, 1789-ben. Rendszeres ünneppé Abraham Lincoln 1863-as proklamációja után vált, eleinte november utolsó csütörtökén, később – Franklin Roosevelt elnöksége alatt, egy kongresszusi rendelet nyomán – november negyedik csütörtökére pontosítva a napját.A hálaadási hagyományok egyes részletei csupán az 1890-es és 1900-as évek elején alakultak ki, mikor az amerikaiakat megosztó polgárháború sebeinek begyógyítása és a nagyszámú bevándorló asszimilációjának megkönnyítése érdekében az amerikaiak igyekeztek megteremteni egységes nemzeti identitásukat.
Hasonlóan a Kolumbusz naphoz, egyesek (főleg őslakos indiánok) véleménye szerint a thanksgiving a gyarmatosítók általi hódítások és a bennszülöttek felett aratott győzelmeik ünnepléséhez is kapcsolható. Például az első, Massachusetts állam törvényhozása által hivatalosan deklarált thanksgiving ünnepnapot (1637.
