A gyep olyan hasznosítatlan, vagy mezőgazdasági terület, mely természetes folyamatok által – esetleg a maga ősvalójában – vagy mesterséges telepítés útján gyepalkotó növényfajokkal borított.
Története
A gyep elődei valószínűleg a középkori települések azon füvesített, elzárt területei voltak, amelyeket az állatállomány kommunális legeltetésére használtak, és amelyek szerepe a mezőgazdaságilag művelt területektől élesen elkülönült. A gyep szó angol megfelelője, a lawn valószínűleg a kelta-birton laun szóból származik, melynek jelentése elzárt terület.
Észak-Európában a középkor után a gondozott gyep egyre népszerűbbé vált az arisztokrácia körében. A korai gyepek sokszor szinte megkülönböztethetetlenek voltak az egyszerű legelőktől.
Mielőtt az 1830-as években feltalálták volna a korai fűnyíró eszközöket a gyepet igen eltérő módon gondozták. Általában nagy értékű ingatlanok, házak kiegészítői voltak, és munkaigényes kaszálással és nyírással tartották őket karban. Sok esetben legelőként is használták őket, és az állatállományt is bevonták gondozásukba.
Az angol gyep
A kert, a gyep közösségi térként való használatára a XVII.-XVIII. századig nem került sor. Ekkoriban jellemzően réti növényekkel népesítették be őket, rendkívül népszerű volt például a kamilla.
