A gáz forma az anyag egy halmazállapota. Ha a hőmérséklet magasabb a kritikus hőmérsékletnél, gázról beszélünk; ha alacsonyabb, akkor pedig gőzről. Ha a halmaz részecskéi egymástól távol vannak, ideális esetben a köztük lévő kölcsönhatások -vagyis a vonzó és taszító erők- teljes mértékben elhanyagolhatók (ezek az ún. ideális gázok, azonban ez nagyon ritka). Mint a folyadékok, a gázok is fluidumok: képesek áramlani és nem állnak ellent a deformációnak, habár van viszkozitásuk. A folyadékokkal ellentétben a gázok nem öltik fel az őket tartalmazó test formáját, hanem igyekszenek az általuk elfoglalt teret teljesen kitölteni. A gázokban meglévő mozgási energia a gázrészecskék -melyek lehetnek atomok (például a nemesgázokban, mint a hélium), elemmolekulák (például a kétatomos oxigén) vagy vegyületmolekulák (pl. szén-dioxid) nagy sebessége és állandó, véletlenszerű mozgása (diffúzió) miatt a második legnagyobb a halmazállapotok között (a plazma után). Ezen magasabb kinetikus energiaszint miatt a gázok atomjai és molekulái szinte teljesen rugalmasan visszapattannak az őket tároló anyag felületéről, és egymásról. Ez a folyamat a kinetikus energia növelésével erősödik.
