Tészta alatt több alapvető élelmiszert értünk. A magyar táplálkozáskultúrában a főtt tészta a kora újkorban vált általánossá, előtte a középkorban az erjesztett kenyereket fogyasztották.
A tészták alapanyaga: általában búzaliszt, tojás és valamilyen folyadék (víz, tej) hozzáadásával készül, de készülhet tojás nélküli, vagy más növényi lisztből (lisztérzékenyek) változatban is. Elkészítésük a felhasználás módja szerint többféle lehet, de az elkészítési módokat is lehet variálni. (Pl.: Rakott tészták:kifőtt tésztát egyéb hozzávalókkal rétegesen összerakva - sütjük.)
Tésztagyártás
A Sütő- és tésztaipar Története Magyarországon a XIX. század közepéig visszavezethető az 1859-ben Topits József (1824-1876) által alapított első gőztészta gyárral Budapesten "Topits József fia gőztésztagyár". Fia Topits Alajos József (1855-1926), Országos Iparegyesület igazgatóságának a tagja, Ferenc József-rend lovagja, tovább vitte a "Topits József fia" nevű céget az 1920-as évekig.
Egyes levesbetéteket közvetlenül a levesbe főzünk, például a csipetkét, galuskát, másokat külön főzünk ki, és csak közvetlenül a tálalás előtt tesszük a levesbe - daragaluska, májgaluska -, de vannak olyan levesbetétek is, amelyeket külön tálalunk a leveshez, hogy mindenki tetszése szerint vegyen belőle, ilyen például a pirított zsemlekocka.
Ha több levest főzünk, pl. húslevest, a betétet csak annyi leszűrt levesbe főzzük bele, amennyi egyszeri étkezésnél el is fogy, az üres levest ugyanis jobban eltarthatjuk. Azonkívül a tésztafélék állás közben sok levet felszívnak, így a következő étkezésre a leves túl sűrű lesz, a tészta pedig elázott.
