A felnőttség fogalma jelenthet egyrészt biológiai érettséget, leggyakrabban az embernél, ritkábban állatoknál és növényeknél is, a szaporodásra képes vagy teljes mértékben kifejlett példányra utalva; másrészt jogi értelemben azt a személyt jelenti, aki elérte nagykorúságot, és ezzel cselekvőképessé vált.
A felnőttség mint állapot jellemezhető ezenfelül pszichológiai szempontok, szociális státusz szerint és a személyiségfejlődés jegyei alapján is. A felnőttkornak ezek a jellemzői nemritkán ellentmondásosak és félrevezetők: egy személy lehet biológiai szempontból és viselkedését tekintve felnőtt, de törvényes nagykorúsága előtt a jog szerint gyermekként fogják kezelni. Hasonlóképpen lehet a törvény szerint nagykorú, de hiányozhatnak belőle a felnőttekre jellemző érettség és felelősségtudat jegyei.
A nagykorúság elérése, a felnőtté válás a világ szinte minden kultúrájában jelentős esemény, rendszerint valamilyen rituáléhoz vagy tesztekhez kötve, amelyek az tanúsítják, hogy a gyermek valóban megért a felnőttkorra és a felnőttek a társadalom teljes jogú tagjaként fogadhatják maguk közé. A legtöbb modern társadalomban a nagykorúság általában kerek számú években van meghatározva (18 és 21 év között a leggyakrabban), és csak részben befolyásolja a szellemi érettség állapota.
Történelmi viszonylatban és a legtöbb, ún. primitív társadalomban a felnőtté válást a nemi érettséghez kötötték, amikor mindkét nembeli gyermekeknél megjelentek a másodlagos nemi jellegek, a lányok elkezdtek menstruálni. A felnőtté váló személyek általában valamilyen ceremónia vagy érettségi teszt keretén belül léptek be a felnőttek társadalmába.
Napjainkban is a legtöbb orvosi és általános szótár (az angol nyelvterületen) úgy határozza meg a gyermekkort, amely a csecsemőkor és a pubertáskor közé esik, vagyis a felnőttkor ezen az alapon a pubertáskorral együtt kezdődik.
