Fehér annak a felületnek a színe, amely a fény teljes spektrumát változatlanul veri vissza. A fehér tárgyakról származó fény a fehér színinger. Ennek az emberi látásra kifejtett hatása a fehér pszichofizikai érzéklet. A fehér, mint szín nem szerepel a Nemzetközi Világítástechnikai Szótárban, mert a fentiek bármelyikét, sőt, a fehér fényforrás fényét is jelentheti.
Az a tulajdonság, hogy valami fehér, nem függ annak világosságától; annak csakis spektrális tulajdonságát fejezi ki. Láthatunk valamit fehérnek a Hold fényénél éjszaka, vagy szikrázó napsütésben, tehát egymástól eltérő világossági körülmények között. A világosság kifejezésére vagy a fényerősség, vagy a fénysűrűség használható.
Fehér fény az, amely a nappali természetes megvilágításból származik, és annak spektrumát semmilyen tényező nem befolyásolta. Az emberi látás képes alkalmazkodni különféle megvilágításokhoz; ezek a szabványos fényforrások. A nappali fénynek megfelelő megvilágítás jele: D65 (daylight, 6500 K színhőmérsékletű)
Fehérnek látjuk a Nap felszíni hőmérsékletére, kb. 5000 °C-ra hevített testek izzását is. Hétköznapi nyelven fehéret ad az összes szín keveréke, vagyis ha a szemünk által érzékelt színspektrum, a szivárvány összes színének megfelelő fény egyidőben, ugyanarról a helyről sugárzik. De két kiegészítő szín (pl. kék és sárga), vagy a három alapszín, a vörös, a zöld és a kék additív keveréke is fehéret ad. A fehér mindig keverék szín, monokromatikus fehér színű fény nem létezik.
