A fék járművek, gépek mozgásának lassítására, megállítására, és esetenként állóhelyzetben rögzítésére szolgáló szerkezet.
A fék a mozgó részek kinetikus energiáját általában súrlódás közvetítésével hővé alakítja. A fékezésnek energiagazdálkodás szempontjából fejlettebb módja a regeneratív fékezés, melynél a fékezés közben felszabaduló energia nagy részét lendkerékben, elektromos kapacitásban, sűrített levegő formájában tárolják, vagy generátorral váltóáramot fejlesztenek, mellyel egyenirányítón keresztül akkumulátort töltenek fel, melyet később fel lehet ismét használni.
Megjegyzendő, hogy a mozgási energia a sebesség (vagy fordulatszám) négyzetével nő (E = ½m·v²), ez azt jelenti, hogy ha a jármű sebessége megduplázódik, energiája megnégyszereződik. A fékeknek ennélfogva négyszer több energiát kell felemészteniük, így a jármű megállításához négyszer hosszabb fékútra van szükség. (Ha a fékezőerő és így a gyorsulás is állandó, akkor s = v² / 2a.)
Kerekes járművek fékei
Rendeltetésük szerint
A járműveken rendeltetés szerint háromféle fékberendezést alkalmaznak: lassító fék, rögzítő fék és tartós fék.
Járműtípus szerint
A hagyományos szekerek fékei vagy egyszerű fatuskók, melyeket a kerék külső abroncsához szorítottak, vagy újabban emelőn keresztül működtethető fékpofák.
Kerékpáron régebben az első keréken kézzel, rudazaton keresztül mozgatható gumi felületű fékpofákat szorítottak a gumiabroncs oldalához, a hátsó kerekeket pedig a szabadonfutónak a pedálnak a hajtás irányával ellenkező forgatásával lehetett fékezni. A korszerű kerékpárok tárcsafékkel rendelkeznek, melyeket huzal segítségével kézi fogantyúkkal kezel a kerékpáros.
A vasúti kocsik és mozdonyok fékezését a kerekek futófelületéhez szorított féktuskókkal végzik.
