Fáraó - online rejtvények

A fáraó az ókori Egyiptom uralkodója volt. Maga a szó görög közvetítéssel keletkezett az egyiptomi per-aa (szó szerinti jelentése nagy ház) szóból, amit esetleg a „nagy vagyon(ú ember) / nagy hatalom(ú ember)” értelmében használtak, bár az sem lehetetlen, hogy jelentésátvitellel a hatalom helyéül szolgáló palota („nagy ház”) nevén kezdték magát a benne székelő hatalmat is nevezni az Újbirodalom korától kezdve.

Teljes titulusa

Az uralkodó valódi teljes titulusa egy nevekből és címekből álló kompozíció volt. Kialakult formájában 5 részből állt, mindegyik egy állandó címből (jelzős istennévből) és egy az illető uralkodóra nézve egyedi részből (névből). A nevek közül az utolsó kettőt keretbe helyezték a feliratokon, ez a két kártusnév, ma ezeken a neveken ismerjük az uralkodókat. Az 5 állandó cím, mintegy alfejezetcím a következő volt:

Hórusz: Hórusz isten neve, vele azonosították hagyományosan a fáraót;

Két Úrnő (Nebti): Alsó- és Felső-Egyiptom védőistennőire, Nehbetre és Uadzsetre utal;

Arany Hórusz (Hór-nub);

Alsó- és Felső-Egyiptom királya (Niszut-biti): szó szerint: „nád és méh”, Alsó- és Felső-Egyiptom jelképeire utalva. Ezt követte az első kártusnév, Rére vonatkozó megállapítás. Az ókorban többnyire ezen a néven emlegették az uralkodókat, és maga a niszut szó jelentette a királyt (szóösszetételekben is, például hut-niszut: királyi palota).

Ré fia (Szi Ré): ezt követte a második kártusnév, a király születési neve vagy felvett neve, az a név, melyen ma ismerjük a fáraókat (például Ramszesz vagy Tutanhamon).Például IV. Thotmesz teljes titulusa vagy neve (a kettő Egyiptomban ugyanazt jelentette) a következő volt:

Hórusz: hatalmas bika, diadalmas megjelenéseiben

Két úrnő: tartós királyságú, mint Atum

Arany Hórusz: erős karú, a Kilenc Íj leigázója

Alsó- és Felső-Egyiptom királya: Menheperuré

Ré fia: Thotmesz, a megjelenésében nagyszerű, Amon-Ré kedvence

A cím kialakulása és hatalmi jelképei

A Hór-név

A címkialakulás első szakaszának története Alsó- és Felső-Egyiptom egyesítésének történetével hozható kapcsolatba. A Hór-nevet már a predinasztikus korban használták az uralkodók.