A dolog szót mindenféle – elsősorban élettelen tárgyra használt – fogalom megjelölésére használjuk, illetve minden konkrétumra is, amely az észlelés, érzékelés számára hozzáférhető.
Bár az észlelésünk a világból egy időben annak csak részletére, a fókuszba került részre, dologra (dolgokra) vonatkozik, nem biztos, hogy bármelyik dolog is mint önálló és önállóan létező, magában lévő valami (szubsztancia vagy minőség) képzelhető el, mivel kiemelésével, a környezettől való elhatárolásával, fogalmilag mindjárt a kontextusát is meghatároztuk. – Nem kizárt, hogy a dolgokat intuíciónk legkönnyebben mint absztrakt, némileg a geometriai objektumokra emlékeztető „testeket” tudja megragadni, elképzelni.
Dolog – a logikában, a gondolkodásban
A dolgokat a térbeliség ismertetőjegyei, az idő, a mozgás és különböző minőségei közül kiválasztott valamely jegy alapján lehet különválasztani.
A dolgok közti határ nemcsak térbeli, azaz nem mennyiségileg kezelhető, hanem minőségi is lehet. Minden dolog csak határában, a határa által az, ami. A határ áthatja a dolog egész létezését, ezért a határolás vagy tagolás központi gondolati művelet. Ha van egydarab földünk és az három hektár, az a telek mennyiségi határa, Továbbá azonban a telek rét, legelő vagy tó, ez a föld minőségi határa. Az adott föld esetében ez a kettő egybeesik.
Ha azonban egy szervezetre gondolunk, amely térben különböző pontokon található, az még nem szünteti meg a szervezetet, csak szétválik a mennyiségi és minőségi határa.
