A diadalív szabadon álló, nyitott kapuív, amit valakinek vagy valaminek a tiszteletére, gyakran győzelem alkalmával emelnek. Néha diadalkapunak is nevezik, bár ez a szó nemcsak állandó építményt jelölhet, hanem ideiglenes építményt is. A diadalívnek vagy egy, vagy három átjárója van, az ünnepelt személy a középsőn haladt át az ünnepelés közben. A homlokzatot mind az elő- mind a hátoldalon hatalmas oszlopok tagolják, közöttük pedig domborműveket vagy szobrokat helyeznek el.
Diadalívnek nevezik a keresztény építészetben a szentélyt a hajótól elválasztó boltívet is. Ez szimbolikus utalás Krisztusnak a bűn fölött aratott győzelmére.
Története
A diadalív a Római Birodalomban meghonosított emlékműforma, melyet arra érdemes hadvezérek, később császárok számára állítottak. A római diadalívek a későbbi korok diadalíveinek stílusa számára is mintául szolgáltak.
Kezdetben az ókori kelet nagy birodalmai oszlopokat állítottak, melyek hirdették az uralkodó országának győzelmét. Ahogy az oszlopokra, úgy a templomok kapuira is kerülhettek diadaljelentések.
