A lengyel gasztronómiát és azon belül a lengyel konyhát (lengyelül: kuchnia polska) szláv és idegen kulináris hagyományok hatások keveréke alkotja. Mivel Lengyelország különböző régióinak és a környező területeknek a kulináris hagyományai elegyednek benne, nagy változatosságot mutat a felhasznált összetevőkben. Sok húst (főleg sertést), káposztát és fűszert használ, jellemzők rá a tészták és gombócok. Ez utóbbiból leghíresebb a derelye (pierogi avagy a lengyel pirog).
A többi szláv konyhához hasonlóan nagy szerepe van benne a kásáknak (kasza) és más gabonaféléknek, de nagy hatást gyakoroltak rá a török, német, magyar, zsidó, francia, olasz és gyarmati konyhák.
Általánosságban elmondható, hogy a lengyel konyhaművészet gazdag és kiadós. A lengyelek megadják a módját a fogások élvezetének, és néhány ételük elkészítése több napot vesz igénybe.
Reggelijük nem túl kiadós, azonban a tipikus ebéd általában legalább három fogásból áll. Levessel kezdődik, ilyen pl. a céklaleves (barszcz), a sziléziai kovászos savanyú leves (żurek) tejföllel vagy anélkül, vagy a különféle aludttejes, uborka- és céklalével készített hideg levesek tojásbetétekkel.
