Cselgáncs - online rejtvények

A cselgáncs vagy dzsúdó (japánul 柔道, nyugaton jūdō vagy jiu-do) a 19. század végén kialakult japán küzdősport. Jellemzői a test-test elleni harc, az ellenfél földre dobása, gáncsolása, földön való leszorítása, karjának feszítése, illetve az ellenfél fojtó fogással való ártalmatlanná tétele.

Bevezető

A dzsú (柔) szócska – Kanó megfogalmazása szerint – annyit jelent, mint „természetesnek lenni”, „észszerűen”, tehát természet igazságainak, törvényszerűségeinek megfelelően viselkedni, ezekkel összhangban cselekedni.

A dó (道) viszont egy „tökéletesített módszert”, „szellemi utat” jelent; szemben a dzsucuval (術), amely csupán „fizikai művészetet” jelöl. Japánban a dó, az út szócskával más harcművészeteket és "utakat" is jelölnek, lásd például az Kendó (剣道, A kard útja), Csadó vagy Szadó (茶道, A tea útja), vagy akár a Sodó (書道, Kalligráfia).

Tehát a dzsúdó magyarul annyit jelent, hogy „lágy út”.

A dzsúdó története

1882-ben egy akkor 22 éves fiatalember, Kanó Dzsigoró (嘉納 治五郎, Hepburn: Kanō Jigorō) (1860–1938), többdanos dzsúdzsucu mester, az addigi harcművészeti ismeretei (Kito-ryu, Tenshinshinyo-ryu jujutsu) alapján megalkotta a ma dzsúdóként ismert küzdősportot. Kivette a jujutsu-ból az életre közvetlen veszélyes, illetve a súlyos sérülés okozására alkalmas technikákat, ezzel biztonságossá téve a fiatalok számára a gyakorlást. Ez a fiatalember elszomorodva látta, hogy az akkori császársági rendszer – amit ma Meidzsi-kornak hívunk – mennyire háttérbe szorítja a régi szamurájok harcművészeteit, melyek évszázadokon keresztül meghatározták Japán egész társadalmi és szellemi értékét.