A család jellemzői:
újvilági, trópusi növények, általában epifitonok, de akadnak köztük üstökösfák is (mint például az andoki xerofiton Puya raimondii, melyek törzsmagassága 4 m, a virágzattal együtt 10 m);
a levelek szorosan helyezkednek el spirális alakban, sokszor tölcsérszerűen, a vízraktározást és vízfelfogást elősegítve ezzel, a levelek felületén vastag viaszbevonatot is találunk, melytől sokszor ezüstösen csillogó a levélfelület;
a csoport növénykémiailag igen egységes, sejtjeikben kalcium-oxalát, gyanta- és olajtartó üregek, kovatestek találhatók;
a virágzat végálló, a virágok kétkörű lepel nagyságra is színre nézve is különbözik; a külső kör tagjai összenőttek, a belsők pedig tövüknél összenőttek;
a porzótáj két, háromtagú porzókörből áll, a termő háromrekeszű, felületén nektáriumokkal;
gyakori jelenség a madármegporzás;
a termés változatos alakulású, általában tok- vagy bogyótermés;
a magvak aprók, általában repítőkészülékkel rendelkeznek.A broméliafélékhez tartoznak a broméliákon (Bromelia spp.) kívül, többek között a lándzsarózsák (Aechmea spp.), az ananászok (Ananas spp.), a bilbergiák (Billbergia spp.), a levélcsillagok (Cryptanthus spp.), a Guzmán-broméliák vagy guzmániák (Guzmania spp.), a Regel-broméliák vagy neorégeliák (Neoregelia spp.), a fészektőrózsák (Nidularium spp.), a szakállbroméliák (Tillandsia spp.) és a pikkelyvirágok vagy vrízeák (Vriesea spp.).
Hagyományosan három alcsaládba sorolják őket: Pitcairnioideae, Bromelioideae és Tillandsioideae. Azonban genetikai elemzések azt mutatták, hogy míg a Bromelioideae és a Tillandsioidea alcsalád monofiletikus csoportok, addig a Pitcairnioidea alcsalád parafiletikus csoport, így ez utóbbiból több alcsaládot hoztak létre, melyek egyenként már monofiletikusak (a Pitcairnioidea alcsalád is megmaradt, de kevesebb nemzetséget tartalmaz).
