Az asztali számítógép retronim kifejezés olyan személyi számítógépet (PC) vagy munkaállomást jelent, amely a többfelhasználós számítógépeknél általában kisebb helyen, a hordozható eszközökhöz képest viszonylag kötött helyen (például egy íróasztalon) működik.
A mikroprocesszoros rendszerek fejlődésének és világméretű elterjedésének köszönhetően az asztalon elférő számítógépek rendkívül ismertté váltak. Manapság a kifejezés általában a számítógépház formájára, méretére értendő. Az asztali számítógépek külseje ma már széles skálát jelent a hagyományos álló- vagy fekvőházaktól az LCD képernyők hátsó részébe épített minimális súlyú és méretű gépekig. Az asztali számítógép kifejezés (különösen angolszász nyelvterületeken) horizontális orientáltságú házat, rá elhelyezett monitort jelent, ezzel is helyet spórolva az íróasztalon. A legtöbb modern asztali számítógépnek külön monitora és billentyűzete van.
"Minden egyben"
Az úgynevezett "all in one" (minden egyben) gépek rendkívül helytakarékosak, ahol az alaplap (és a járulékos alkatrészek) abban a burkolatban vannak mint a képernyő. Az Apple számos ilyen modellt alkotott, például a Macintosh 128k és az iMac. Néhány korai 8 bites gép is ebbe a kategóriába tartozott már, például a Commodore PET vagy Kaypro II. Ezek a gépek rendkívül könnyedén hordozhatóak, de még mindig asztali számítógépnek számítanak.
A laptopoktól és a hagyományos asztali gépektől eltérően, az ebbe a kategóriába tartozó gépek általában rendkívül nehezen bővíthetők, alkatrészeik cseréje nem olyan könnyű, mint a PC-k esetén, továbbá modellfüggően számos alkatrészük teljesen integrálva van az alaplappal, így azok nem cserélhetőek olyan fokú szabadsággal.
