Az űrállomás nagy tömegű, életfenntartó rendszerrel rendelkező űreszköz. Az űrhajóktól eltérően alkalmatlan a földi leszállásra és nincsen meghajtórendszere, csak kisebb, pályamódosításra használható kormányhajtóműve. Nem képes nagyobb manővereket végrehajtani, pályája fenntartására űrhajókat használnak.
Az űrállomások fedélzetén lehetővé vált a hosszú ideig tartó űrrepülések hatásainak a vizsgálata, és nagyszámú tudományos (élettani, csillagászati, földfigyelési, anyagtudományi) kísérlet elvégzése.
A korai első generációs űrállomásoknak (Szaljut–1-től 5-ig) egyetlen dokkoló szerkezete volt, ezért csak egy űrhajót fogadhatott. Nem érkezhettek utánpótlást szállító teherűrhajók. A későbbi űrállomásokat már legalább két dokkoló szerkezettel látták el. Az utánpótlás szállítását így megoldották, az emberek űrbéli tartózkodása sem korlátozódott már néhány hétre. Az 1980-as évek közepétől jelennek meg a második generációs, bővíthető, ún. modul-űrállomások. Ezek több, nyomás alatt lévő egységből, modulból állnak, így az űrállomások hermetikus térfogata a többszörösére növekedett.
A Szojuz–11 (Szaljut–1) repülése óta minden űrrepülési időtartamrekord űrállomáson született. A jelenlegi rekord 437,7 nap, amelyet Valerij Poljakov orosz űrhajós ért el a Mir űrállomás fedélzetén 1994. január 8. és 1995. március 22. között.
Az űrállomások fejlett változatai az űrvárosok, amelyeket nagyon hosszú időtartamra vehet igénybe nagyszámú ember. Ilyen űrvárosok most még csak kezdetleges tervekben szerepelnek.
Copyright 2024 puzzlefactory.com Minden jog fenntartva.
