Üdítőitalnak (vagy frissítő) nevezzük az alkoholmentes, ásványvizeket, gyümölcsleveket, teákat, és más ízesített folyadékokat. Egy felnőtt ember testének 60-70%-a víz, tehát természetes szükségleteinek egyik legfontosabbja a folyadékbevitel, az ivás. A víz az egyik alapvető lételem, míg az ember élelmiszer nélkül 4-6 hetet bír ki, víz nélkül csak néhány napot.
Története
Az üdítőitalok párhuzamosan fejlődtek a kultúrákkal és a technológiával a facsart gyümölcslétől az egészséges szénszavas frissítőkig.
A kifacsart gyümölcsök levét már az őskorban is fogyasztották, a legegyszerűbb üdítőital, a limonádé – amely citromlével és a cukorral ízesített víz – receptjét azonban a tizenegyedik században a keresztes lovagok hozták Ázsiából. A frissítő rövid időn belül akkora népszerűségre tett szert, hogy hamarosan limonádémesterek kezdtek tevékenykedni Európa-szerte, akik úgynevezett limonádépáholyokban árulták a nedüt. Amikor Európában még nem ismerték a cukrot, szörp helyett, üdítőként mézes vizet adtak a gyermekeknek.
A keletről Europába hozott fűszerek mellett elterjedtek a tealevelekből főzött, fodormentával, borsmentával, citromfűvel és egyéb fűszernövényekkel ízesített teák fogyasztása.
Az üdítőitalok gyártását, elterjedését több 19. századi találmány tette lehetővé, a gyümölcslevek erjedésmentes eltarthatóságát megoldása (Nicolas Appert, 1811), a szörpgyártás és a szódavízgyártás (szikvíz) kidolgozása.
