Az önértékelés „az ember kritikai megítélése és minősítése önmagáról, képességeiről, tevékenységéről, magatartásáról. A folyamatos önmegfigyelésen és önellenőrzésen alapuló önértékelés lehetővé teszi az egészséges, személyiségre jellemző önismeret és önbizalom kialakulását, az önirányítás képességének fejlődését.”
Az önértékelés alakulását meghatározó tényezők
Az alábbi tényezők alakítják a gyermek önértékelését, identitását, személyi biztonságának kialakulását.
az egyén környezetének visszajelzései
szülők- az elsődleges visszajelzést a szülőktől kapja a gyerek
társak- a gyereknek azt is meg kell tanulnia kezelni, hogy társai mit gondolnak róla
tanárok- nagyon fontosak a tanárok visszajelzései, értékítéletei, hiszen a gyerek azonosul velük és befolyásolják saját önértékelését (pl.: elvárásait magával szemben)
az egyén tapasztalatai
az egyén siker és kudarcélményeitől
a jutalmazás, büntetés módjaitól
csoportbeli elfogadottság mértékétől
Önértékelési zavarok következményei
Az alacsony önértékelésű gyerek könnyen célponttá válhat, befolyásolható, hajlamosabb az erkölcstelen tetteket elkövetni, kegyetlenkedni. Önértékelési zavarral küzdő gyerek teljesítménye gyenge, elhárító mechanizmusai vannak, szorongás. Az önértékelési zavarok következményeként iskolai kudarcok lépnek fel.
Egészséges önértékelés
A reális önértékelésű gyerek teljesítménye jó, kevésbé szorongó, csoportjában kiemelkedő helyet foglal el, kevésbé befolyásolható, asszertivitása magasabb. Fontos feladatuk a szülőknek és a pedagógusoknak, hogy a helyes önértékelést erősítsék meg a gyerekben.
Az önértékelés fejlesztése
„Évekkel ezelőtt egy vidéki iskolában órát látogattunk a felső tagozatban. Az osztályban dolgozatírás folyt. Beültünk az utolsó padba az iskola igazgatójával, és figyeltük a tanulókat.
