Az évelő őszirózsa (Aster) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályában a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjének, azon belül az őszirózsafélék (Asteraceae) családjának egyik nemzetsége, az Astereae nemzetségcsoport névadója.
Elterjedése
A fajok többsége a mérsékelt égövben, illetve a trópusokon él.
Megjelenése, felépítése
Az egyes fajok termete tág határok közt változik: a legkisebbek alig érik el a 20 cm-t; a mirigyes őszirózsa méteresre is megnő.
Életmódja
Amint neve is mutatja, az őszirózsa az ősszel virágzó növények közé tartozik: ilyen nemzetség meglehetősen kevés van:
egyrészt, mert mérsékelt égövben a növénynek alig pár hete van a virágnyílástól az első fagyok beálltáig, amire a termést be kell érlelnie;
másrészt, mert ebben az időszakban a virágokat beporzó rovarok sokkal kevésbé aktívak, mint az előző hónapokban.E túlélő stratégia legfőbb előnye a csekély konkurencia: a fenti okoknál fogva ősszel kevés virág nyílik.
A tenyészidő rövidsége miatt az őszirózsa magjai igen aprók, kevés bennük a tartalék tápanyag – ezt a versenyhátrányt a magok száma ellensúlyozza. A magvakat a szél terjeszti, és ezt gyakran röpítőszőrök segítik.
Az évelő őszirózsák lassan terjednek, de nagy telepekké fejlődnek. A telepeket tavasszal, tőosztással érdemes szaporítani.
A fajok többsége jól tűri a szárazságot; többnyire a napos helyeket kedvelik.
Leveleit kevés kártevő és kórokozó támadja meg; leginkább (esős években) a szürkés lisztharmat.
