Az árbóc az a hajón felállított szárfa, mely a vitorláknak felhúzására és a vitorlafákkal egyetemben ezeknek kifeszítésére szolgál. Az árbócoknak száma a hajó nagyságától és céljától függ. Egy úgynevezett teljes árbócozottal bíró hajónak három árbóca van, melyek közül az elsőt előárbócnak, a középsőt főárbócnak, a hátulsót kereszt- vagy tatárbócnak nevezik. Az árbócok száma és a felszerelésnek minősége szerint történik a kereskedelmi vitorlás hajóknak az elnevezése is, mint pl. a bark, brigg, góner, kutter, galeotta stb., melyeknek árbócai vagy szám vagy pedig felszerelés tekintetében egymástól különböznek. Két árbócos hajónak csak elő- és főárbóca van, míg kereszt- vagy tatárbóca hiányzik. Azt az árbócot, melynek keresztvitorlafái nincsenek, csonkaárbócnak hívják és többnyire csak egy szárfából (derék- és sudárszárnélkül) áll. Teljes árbócozatú hajókon mindegyik árbóchárom részből, szárból van összeállítva: az árbóctörzsből, a derékszárból és a sudárszárból. Az árbóctörzs az árbócnak alsó és legerősebb része, mely az újkorban, legkivált hadihajóknál öntöttvasból vagy acélból van, míg a derékszár a közép, a sudárszár pedig a felső részt képezi. A géppel hajtott csatahajók vitorlát nem hordanak, a mégis felállított árbóctörzsek erős szerkezetüknél fogva árbóckosáraikban csupán a kisebb űrméretű gyorstüzelő ágyúknak elhelyezésére, gyengébb fából készült derékszáraik pedig a jelző lobogóknak felhozására szolgálnak.
