Álfok vagy elfek (ó-skandináv álfar, e.sz. álfr), természetfeletti lények a skandináv mitológiában. Egyénileg soha nem jelennek meg, néven nem nevezik őket és a leírásuk eléggé homályos és megosztott. Attól függően, hogy mit akartak hangsúlyozni, az álfok lehettek istenek vagy az ázokkal egyenrangú lények, vagy kisebb, helyi befolyású tündérek vagy manók.
Az elf szót a feltételezett protoindoeurópai *albh (fehér) szóból származtatják. Az óészaki *alf szó magas, hegyes fülű hosszú hajú nőket és férfiakat jelentett. A magyar fantasy-irodalom elfeknek, vagy (Réz Ádám Tolkien-fordítása nyomán) tündéknek hívja őket. Nem azonosak a tündérekkel, bár némelyik regényben annak fordítják az elfet (pl. Raymond E. Feist Mágusának egyik kiadásában.
Álfok a skandináv mitológiában
Snorre Sturlasson prózai Eddája szerint vannak „fénytündérek” (ljósalfar), akik az égben laknak, és ragyogóbbak a Napnál, és ”sötéttündérek” (døkkálfar), akik a föld alatt laknak, és feketébbek a szuroknál.