Az absztrakt expresszionizmus kifejezés latin eredetű. az abstrahere (elvonni) szóból és az expressio kifejezésből származik. A kifejezést először Alfred Barr használta 1929-ben Kandinszkij „improvizációinak” szellemére, munkásságára vonatkoztatva, de csak az 1950-es években terjedt el Robert Coates újságíró, majd Clement Greenberg amerikai kritikus javaslatára, aki ezzel akarta az új irányzatot a „klasszikus” expresszionizmushoz kötni. Pontosan 1951-től vált általánossá, amikor is a New York-i Museum of Modern Art-ban az észak-amerikai absztrakt művészet nagy kiállítását rendezték.
Az amerikai absztrakt expresszionizmus elválaszthatatlan a kor egész vizuális kultúráját egységbe foglaló kapcsolatok hálózatától. „Az absztrakt expresszionizmus – nevében is rejlő nonfigurativitás és az erőteljes érzelmi töltés kettősségén kívül – talán furcsa módon, erőteljesen támaszkodott a szürrealizmusra, persze nem elsősorban a figuratív, hanem a nonfiguratív szürrealizmus szabad tudatalatti módszereire és esetleg technikáira is.” Ennek a nemzetközi festészeti irányzatnak a lényege a művész lelki- és hangulati állapotának, tudat alatti képzeteinek közvetlen, drámai kifejezése és a festés folyamatának meditatív átélése. Mindezt a hagyományos kompozíció feloldásával és az ábrázolás száműzésével kívánták elérni. Ebben a művészeti stílusban tevékenykedő művészek szerint a festményeket gyorsan kell készíteni, hasonlóan a kínai kalligráfiákhoz. Nem szabad semmit fontolgatni, az alkotás akkor jó, ha spontán és „kitörésszerű”.
![,. /; "[] \ - = - = [] \ '; /., kirakós online](https://assets.puzzlefactory.com/puzzle/367/877/thumb.webp)
